Kiemelt bejegyzés

Idén útra kelünk!

Kedves Olvasó! Először is szeretnélek üdvözölni a Vikigtour17 oldalán. 3 Útitárs 35 nap és több mint 7000 km kalandját olvasha...

2017. augusztus 4., péntek

Gävle-Storuman 7.nap



Anna barátainál egy kicsit hosszúra nyúlt este után 12 óra után indultunk el. Erre a napra nem volt megadva konkrét cél, inkább az volt a fontos, hogy jól tudjunk haladni és minél több kilométert magunk mögött hagyjunk, ezért nem is sokszor álltunk meg. Északi irányba a partok mentén hagytuk el Gävlét gyönyörű napsütésben.


Sundsvallnál elkanyarodtunk Lappföld irányába. Ettől kezdve beérkeztünk a fenyvesek világába, habár eddig a pontig is azt gondoltuk, hogy rengeteg fa van az országban, de az a látvány, ami fogadott minket, szinte felfoghatatlan.  


Az utak minősége pedig KIVÁLÓ, olyan tükör sima, hogy az már hihetetlen. A 650 kilométer alatt szerintem, nem kellet 10-nél több kátyút kikerülni. Hosszúra nyúlt a nap, ezért későn futottunk be a kempingbe, ez persze nem volt gond, mivel a nap csak 23:00 óra után ment le, de ez nem jelentette azt, hogy be is sötétedett. Maga a kemping 5*-os volt, ennek megfelelően ki is használtuk. Először gyors sátorállítás, közben már melegedett a (konzerv) húsleves, ami egészen finom volt! Mire megettük a levest már lemenőfélben volt a nap, a levegő is lehűt, illetve tömérdek szúnyog is megjelent. 

Mivel a kempingben volt közösségi konyha bevonultunk oda megfőzni a második fogást, ami nem volt más, mint egy jó kis paprikás krumpli. Jól esett a meleg konyha és a meleg vacsora. 




Vacsora után következett a megmérettetés, azaz a sátorban alvás! Tudni kell, hogy az én testvérem 20 év után és utunk során először aludt sátorban. Nagy mérföldkő volt ez számomra, mert ha nem jól alszik és nem tetszik neki, akkor az egész utunkat megpecsételi. Szerencsére másnap vidáman és kipihenten keltünk, Anna teljesen pozitívan nyilatkozott a sátorozásról.  Reggeliztünk egy nagyot és elindultunk tovább északra. Legközelebb már a Sarkkörön belülről jelentkezünk.

2017. július 27., csütörtök

Stockholm- Gävle 5-6.nap


Kalandunk 5. és 6. napja a családé és a nyugodt városnézésé volt. Anna megérkezett csütörtök este, s én legszívesebben már aznap tovább indultam volna.

 De nyílván ezt nem tehettük, így pénteken csodálatos napsütéses időben (25 fok volt, izzadtunk egy pólóban is) beneveztünk egy 2,5 órás hajós városnézésre. Nagy élmény volt, megnéztük Stockholm legfontosabb szigeteit, láttuk a pompázatos óvárosi részt, a tivolit, ami nem más mint a vidámpark, a Nobel-díj átadásának helyszínét, láttunk fantasztikus óceánjárókat, a sziklákon fókaként napozó svédeket, a városlakók egészséges életéhez szükséges mesterségesen létrehozott városi sípályát, hajók számára épített belvárosi zsilipet, mely a Balti-tengert és a Mälaren-tavat kötött össze és megannyi modern épületet, melyek néhol  harmonikusan vesztek el a tenger és fák ölelésében, máshol viszont otrombán törték meg a fenséges látképet. Stockholm 14 szigetre épül (a város 30%-a vízi utakból áll, további 30% parkok és kertek és mindössze 40% az embereké-elég jó arányok, nem?) és 53 hídja van, amik varázslatosan kötik össze az újat a régivel, illetve van metrója is, ami inkább egy barlangi vasútra hasonlít. Hihetetlen gyorsan növekszik a város, ami nem is csoda, hiszen ez az ország kulturális, politikai és gazdasági központja.


Nyílván eszméletlen drága minden, de ez most nem lényeges, a lényeg, hogy nagyon-nagyon szép és nyugodt. A hajókázás után haza mentünk barátainkhoz, bevágtunk egy csomó finomságot és elindultunk észak felé.


Első megállónk Anna kedves barátai voltak, akik Gävlében laknak, náluk töltöttük a péntek éjszakát. Ezúton is köszönjük a szíves vendéglátást és a hasznos tippeket! Virág és Zoli házának kertjében áll a város legnagyobb körtefája, ezzel búcsúzunk mára.

2017. július 22., szombat

Megérkezés Stockholmba 4.nap

A komp 18 óra alatt tette meg az utat Gdanskból Stockholmba, így a negyedik napunkat a kompon kezdtük. Mivel a lábam miatt korán lefeküdtem, már reggel 5-kor felébredtem, így volt alkalmam megnézni a hajnalt a tengeren. Óriási élmény volt látni mindezt a fedélzetről. A Nap már régen fent volt az égen, mikorra én kijutottam a szabad ég alá. Szerencsémre pont Gotland szigete mellett haladtunk, ami remek látványt nyújtott a reggel fényeiben.  A fedélzeten meglehetősen csípős volt az idő és rendkívül erős szél is volt. Nem is esett annyira jól a felkelés után, ezért csak 10 percet töltöttem a fedélzeten.  Ezután körbe jártam a hajót felfedezni, hogy mennyire van élet ilyenkor. Ahogy sejtettem mindenki aludt /sokan a fedélzeten/, minden zárva volt, így arra döntöttem én is, hogy visszatérek aludni még egyet. Reggel, avagy délelőtt olyan 10- óráig sikerült is még egy nagyot aludni. Felkelés után megcéloztuk az önkiszolgáló éttermi részt, ahol eltöltöttünk egy nagyon kellemes reggelit, majd kiültünk a fedélzetre élvezni a napsütést. A tervezettnek megfelelően 11:30 körül be is értünk a kikötőbe és már menni is kellett az autóhoz. Pontban 12-kor hagytuk el a kompot. Innen 80 km-re voltunk a napi céltól, ami nem volt más, mint rég nem látott stockholmi barátaink lakóhelye Stockholm/Äkersberga. Mialatt megtettük ezt a távolságot nem tudtunk mást tenni csak nyitott szájjal csodálkozni, hogy hova is érkeztünk. El sem tudom mondani, mennyire jó érzés volt nekem újra svéd földön járni. Azt gondolom, ha egyszer elköltözöm Magyarországról, akkor ide fogok költözni.  Pistabának megint sikerült alakítania és többször is megkavarodott, hogy merre is járunk, de mivel itt minden tökéletesen ki van táblázva, nem okozott gondot a gps hiánya.  A kikötőtől 1.5 óra alatt értük el barátaink házát. Itt olyan fogadtatásban volt részünk, mintha haza érkeztünk volna.  Egyszerűen hihetetlen érzés, hogy itt vagyunk és sikerült megvalósítani az álmom. Évek óta tervbe volt véve ez a látogatás és az, hogy ezt sikerült, ez egyszerűen fantasztikus érzés!

2017. július 20., csütörtök

Gdansk 3.nap

Harmadik napra virradtunk ma egy esős éjszaka után. A sátor remekül vizsgázott, aludtunk, mint a mormota, egy kis eső meg sem kottyant. Reggel a már-már szokásos reggeli után elkezdtünk pakolászni, előkészülni a naphoz. A terv az volt, hogy a kocsit a kempingben hagyjuk és villamossal megyünk be a központba, mivel 400 méterre volt csak a megálló, így a kocsi biztonságban maradt illetve a hűtőláda is tudott üzemelni egész nap. Mielőtt vilire szálltunk volna, kisétáltunk a Balti-tenger partját megnézni, mivel az is csak 300 méterre volt. Jó érzés volt újra a partján állni! Miután kigyönyörködtük magunkat elindultunk a villamoshoz, ekkor sikerült félre lépnem és a bokám már ki is fordult és ezzel a lendülettel seggre is ültem a pillanat töredéke alatt. Majd csak könny szökött a szemembe annyira elkezdett fájni egy pillanat alatt, de megállni nem lehetett, hiszen ott várt Gdansk belvárosa minket. A villamos 15 perc alatt berepített minket a központba, ahogy leszálltunk egyből elénk tárult az elmúlt századokból fennmaradt belváros. Sajnos nem volt időnk mindent megnézni, illetve a bokám is elég nagy hátráltató tényező volt, eddigre már duplájára dagadt, de mindennek ellenére sikerült 5 órát eltöltenünk és ez alatt megnéztünk, amit lehetett.
            Amit láttunk:
            -Európa első kikötődaruja a 14. századból
            -nagypolgári házat, ami a 17. századból maradt fent teljes szépségében
            -Tengerészeti Múzeum
            - régi városháza, ami ma már múzeum
            -egykori kikötő, ami ma a városközpontban van
            - Mária bazilikát
Ennyit sikerült beleszorítani a rendelkezésünkre álló időbe, majd az egészet megkoronázva beültünk a kikötőben egy tipikus lengyel étterembe, ahol degeszre ettük magunkat a helyi specialitásokból. (Mindenkinek csak ajánlani tudom Gdansk-ot, én biztosan visszajövök még hosszabb időre. Egyáltalán nem drága hely, kb. budapesti árak, kedvesek az emberek és számomra olyan hangulata volt, mint Amsterdam kikötői részének. Az egyetlen nehézség, hogy kevesen beszélnek idegen nyelvet, ezért néha kézzel-lábbal mutogatós pantomimmá kell válni.)
Magunk mögött hagyva a belvárost elindultunk vissza a kempingbe, mivel 6-kor indult a komp /Polferry/  Svédországba. Vicces volt már a kempinghez vezető villamosút is, mivel a villamos egyszer megállt az út közepén és kiszállt a vezető. Hirtelen nem tudtam mire vélni, de észrevettem a kezében egy feszítővasat. Ezek után derült ki, hogy nem más volt a megállás oka, mint át kellett váltani a síneket a megfelelő irányba, ennek volt a célszerszáma a feszítővas. Ilyet sem látni akárhol, hello 50-es évek. J
A kempingbe visszaérve megpróbáltuk kicsit rendbe hozni a lábamat, hogy képes legyek vezetni, ez félig meddig ment is. A jobb lábam fájt, így azzal nem tudtam fékezni, mert semmilyen erőt nem tudtam kifejteni vele, így maradt a bal  láb fék. Nem volt egyszerű, de csak 10 km-t kellett megtenni.
Sikeresen be is futottunk a kikötőbe, ahol pik-pakk ment minden és már fent is voltunk a hajón. 18- kor lett volna az indulás, de 10-perccel később indultunk. Utóbb kiderült, hogy egy kamionra várt az egész komp, s amint befutott két perccel később már indultunk is.  Beszállás után elfoglaltuk a kabinunkat, majd megcéloztuk a hajó nyitott teraszát, ami a 8. emeleten volt.  Összesen 11 emelet volt a hajón, ebből 8 emelet volt elérhető az utasok számára. Meglepetésemre teljesen normális árakon lehetett vásárolni, étkezni a hajón, körülbelül budapesti árakkal lehet számolni.

Az étteremben megvacsoráztunk, bevágtunk pár sört majd kellemesen elfáradva visszatértünk a kabinba. Eddigre már a lábam teljesen fel volt dagadva, ezért is kellett pihentetni. Anyuka szerzett jeget a bárból, így egész éjszaka tudtuk jegelni. Ennek eredményeként a kikötés után már tudtam vezetni, de ez már a következő nap történése.

2017. július 18., kedd

Malbork 2. nap



Az előző napi fáradalmakat kipihenve, megkezdtük a második napunkat. Nem állítom, hogy teljesen kipihentem magamat, de a sátor kiválóan vizsgázott. Ma már sokkal jobban haladtunk, mint az első napon. A lengyeleknél fizető kapus rendszer van az autópályán, ami kiválóan alkalmas arra, hogy hosszú sorokban torlódjanak fel az autók. (Itt meg kell jegyeznem, hogy nem is annyira szar a mi kis országunk autós közlekedés szempontjából!) Ennek megfelelően álltunk is ma jó néhányszor dugóban. Anyukán eluralkodott a pánik, hogy nem fogunk eljutni a mai napra kiszemelt megállóhoz Malbork várához, ami a világon a legnagyobb téglából épült vár.  Tudni kell, hogy édesanyámat bárhova el lehet csábítani egy várért vagy templomért. Így nem is volt kérdés, hogy ezt látnunk kell!  Lodz-tól 310 km-re volt, amit sikerült 4,5 óra alatt megtenni, így 3-óra körül oda is értünk, sőt még időnk is volt megnézni, hála az észszerű nyitva tartásnak.  Cirka 3 órát töltöttünk el a várban és utána már robogtunk is tovább az aznapi cél felé, vagyis megcéloztuk Gdansk-ot. Azt gondoltuk, hogy ez már meg sem kottyan, mert csak 70 km-re volt Malbork-tól. Sajnos folytatódott a mai nap rutinja, dugó dugó dugó. Mivel nem nagyon van kedve senkinek dugóban állni, így letértem a főútról és kis utakon folytattuk tovább Pistabá örömére, aki minden áron vissza akart vinni minket a főútra, majd egy idő után rájött, hogy merre is van az ideális útvonal. Nagyjából 1,5 óra múlva befutottunk a kempingbe. Itt mindenki tudott valamilyen idegen nyelven, nagyon kedvesek. Hirtelen nem tudták, hogy milyen kategóriába esünk, mivel se nem lakóautó sem nem sátor, ami nekünk van. Végül sátor helyet kellet csak fizetnünk, plusz elektromosságot. Mivel voltam annyira balfasz, hogy nem nyomtattam ki a kompjegyet ezért még erre is megkértem, hogy legyen olyan kedves nyomtassa ki nekem. Innentől már minden ment mint a karikacsapás, helyünket elfoglaltuk, sátort pik pak felhúztam és már közben főtt is mai vacsora.  Holnap vár minket Gdansk majd délután/ este a komp. Következőre már Svédországból jelentkezünk!

2017. július 16., vasárnap

Indulás 1.nap



Huu sikerült elindulni! A tervezetthez képest kicsivel később, de még mindig tűréshatáron belül. Nem indult könnyen a nap, mivel a vízpumpa gondok miatt, kitérőt kellett tenni Szlovákiába Dávid cimborámhoz, hogy adjon még egy tartalék pumpát. Innen megcéloztuk a lengyel határt főutakon keresztül. Mit ne mondjak, nem volt a legjobb gondolat. A táj miatt mindenképpen megérte, de időben rengetegek elvesztegettünk. 300 km-t kb. 6 óra alatt sikerült megtennünk, viszont gyönyörű helyeken vezetett az út keresztül a Tátrán. Olykor kettesben cammogtunk felfelé a 15%-os emelkedőn, viszont a vízhőfok mutató meg sem mozdult, mint ha oda szögezték volna! Kicsit izgultam, hogyan fogja bírni a terepet az autó, de igazolta, hogy egy igazi interkontinentális cirkáló. Szlovákiában az utolsó kúton tankoltunk, ebből visszaszámolva 10 literes átlag jött ki. Részemről teljesen elfogadható ez a fogyasztás tekintve, hogy 200-250 km hegyvidéki terepet járunk be.
Ezek után sikeresen átértünk Lengyelországba, ahol nem sokára megérkeztünk jól megszokott terepemhez, azaz síksághoz! Debreceni gyerek vagyok így csak ez az otthonos terep nekem. J
Nem azt mondod, hogy maga a Kánaán, mert ahhoz azért szarok az utak, de itt már tudtunk haladni.
Belőttem a tempomatot egy százasra és már robogtunk is északnak. Sajnos technikai gondok sora nem ért véget a vízpumpával, illetve nem olyan gyorsak az útépítők mint ahogy a GPS gondolja. Ezen okból kifolyólag volt egy kis kavargás, de felülkerekedtem a GPS függőségen és kezembe vettem az irányítást. Pár kilométer után igazolást nyert a döntésem és Pistabá magához tért.
( Pistabá a GPS, mert székely nyelvcsomag van rajta és olyan jó ízesen mondja a dolgokat)
Mondta is az öreg bőszen merre kell menni, hiba nem volt benne (egy darabig, míg nem az útépítők voltak gyorsabbak mint a térkép).
Elsőre azt hittem autópályán megyünk, de hamar jött a meglepetés, mert kereszteződés volt az úton. Hö?? Nah igen, ekkor jöttem rá, hogy ez csak sima gyorsforgalmi út, teletűzdelve 40/50/70-es táblával. Imádnivaló!!! Következő meglepetés az volt, hogy nincs mobilnetem, hiába roaming ide vagy oda. Igazi szopás lett így a nap, mert arra alapoztam, hogy úgy is tudok netezni. Sajnos a szerda esti telefon reset miatt még inkább korlátozott volt a tájékozódás. Így sikeredett, hogy potom másfél órát keringtünk Lodz körül mire találtunk egy kempinget, ahol persze semmilyen nyelven nem beszélt a portás bácsikám. Így maradt a kézzel lábbal magyarázás.
Minden nehézség ellenére egészen jól haladtunk, sikerült az első nap 600km-t magunk mögött hagyni egyáltalán nem vagyok elégedetlen ezzel a teljesítménnyel, ettől rosszabb nap ne legyen.


2017. június 18., vasárnap

A szerelő

Úgy érzem megérdemel egy saját hasábot kedves barátom, aki nélkül nem tudom, hogyan is tudnék elindulni a túrára. Az autó nem fiatal, ennek megfelelően törődést is igényel, amit tőlem most nem tud megkapni. Ez a törődés viszont nem elhanyagolható, sőt szükségszerű az elinduláshoz.
Óriási szerencsémre Gede Peti barátom elvállalta, hogy minden tőle telhetőt megtesz. Ezt ne úgy képzeld, hogy megbíztam, mint szerelőt, hanem mint barát a barátnak segít. Nem kell szerintem leírnom, hogy ez mit jelent számomra. Tőle jobb kezekben szerintem nem is lehetne az autóm, magamat is beleértve. Így is úgy is nála kötöttem volna ki az autóval, annyi különbséggel, hogy én is ott vagyok. Peti kezeiben biztos vagyok benne, hogy remek helye van. Ő is Volvo rajongó mint én, sőt neki is van 244-se. Szívvel-lélekkel odavan a 2-es szériáért, látom rajta. Végig néztem miként újítja fel saját bontószökevényét. Szerintem 10-ből de inkább 20-ból 1ember van aki azt az autót bevállalja, ez volt Peti. Azért neveztem bontószökevénynek, mert jobb oldalt a B-oszlop kb. 30 centit benyomódott. Gyakorlatilag újra építette az autót. Szerintem olyan minőségbe, ami bármikor bárhol vállalható. Igen, persze vannak még hibák, van még mit csinálni de ennek egyes egyedül anyagi okai vannak. Biztos vagyok benne, hogy nem telik el sok idő és ezek a hibák is eltűnnek.
Ezek után nem volt kérdés részemről, hogy oda merem-e adni a kezeibe a forgalmit és a kulcsokat.  Ahogy számítottam rá, Peti szépen szorgosan megcsinál mindent. Mikor eljöttem egy A4-es lap teli lett írva, hogy miket is kéne megnézni vagy megcsinálni. Mikor ezen sorokat írom már eltelt 4 hét és hála nem csak a hetek teltek, hanem a lista is egyre rövidül. (sajnos közben bővül is olykor)
Péterem gyorsabb sok esetben, mint gondolom és csak kapkodom a fejem, hogy mennyi mindent megcsinált már. Ezúton is szeretném megköszönni neki és remélem nem veszti el az eddigi lendületét!

Köszi Peti!

 ui: Peti jóvoltából az autó addig is örömet okozott míg én nem vagyok otthon.